Rigós
Egy korai rigó csettegésén kívül nincs más hang, csak az erdő csendje. Ámos tudta, hogy le kell tennie a csomagot, mit idáig cipelt. Ám olyan mértékben nőtt hozzá az út során, hogy kissé ügyetlennek, meztelennek érezte magát nélküle.
A csomag nélkülis én vagyok én? Fölismernek majd a városőrök a kapunál? - Gondolatban végigpásztázott a csomag tartalmán, a tárgyakon, mintha ismerős érzések és élethelyzetek lapulnának benne...
S egyszeriben hatalmas bálok, vidám kacagások, lakomák és nagy vadászatok keltek életre az eldobott holmik halma fölött. Mert a tárgyaknak története van.
Épp emiatt nehéz tőlük megválni. Az ember azt hiszi, hogy nem is a tárgyaktól, hanem az emlékektől kell megszabadulnia. Ám ez koránt sincs így, hisz ott van az emlékezet.
Bár meg van a helyzet igazsága is, hiszen a tárgyak olyanok, mint megannyi memento mori. A tárgyak körülötted, előtted vannak és akár duruzsolnak is a hátad mögött. Mesélik másnak is történetük apró suttogásokkal, vékonyka hangon.
Az emlékezet pedig? Az emlékezet furcsa játékokat űzhet, folyamatosan változik, alakul tapasztalataink tükrében. Hisz idővel megérted mi volt ez vagy az az esemény anno. Esetleg az átváltozó lélek már nem olyan fényes szépséggel éli át egyik másik emlékét, mely annakelőtte maga volt a gyönyör. Aztán - s talán épp ez a legijesztőbb - felejt. Eképpen akár nyoma veszhet a jövőben eddigi életed legfontosabb eseményének is… különös nem?
Hát kérem, erre vannak a tárgyak, hogy duruzsoljanak csak szépen minden arra járónak arról, ami nélkülük akár teljesen elfakul, eltűnik. Akár a testünk halálunk után… nekünk magunknak szintén nyoma vész. A sivatag szele eltörli a régi noymokat, nem tart meg semmi régit. - összegezte magában Ámos, közben pedig arra gondolt, hogy ennek analógiájaként, miért ne tehetné le nevét.
Fölvehetné helyette mondjuk az Ámont, ez a név mindig jobban vonzotta, valahogy mágiája volt szemében. De vajon így mi lesz régi önmagával?
Ezen viszont nem morfondírozott tovább, a rigók hangos násza fölébresztette révedezéséből, hogy ily módon elterelje figyelmét az indulásra. Szakított hát egyet a közeli rozmaringból, hogy annak illata kísérje új nevével hazaútját.
Önigazolás
- a legfelháborítóbb hibák megmagyarázására -
Bármilyen messzire is ment el valaki, viselkedését úgy magyarázza, mint valami tökéletesen helyes viselkedést, mivel csupán saját igazát hajtogatja és másokat akar hibásként feltüntetni.
Szemezek ezzel egy ideje… hiszen az érzésekben nincsen: kétszerkettőnégy jófeleséglégy.
& a világ megannyi szubjektumból épül föl, tulajdonképpen nincsen egyetlen igazság, s az igazság nyomában járni legalább olyan nagy útvesztő, mint az önmegismerés ösvényén baktatni. Ám mégis létezik az Univerzum igazságszolgáltatása, s valahogyan, valami egészen különös-rejtélyes módon ez a kettő, mely nem is kettő, hanem természeténél fogva többmilliárd végül mégis összeáll, működik. Lehet ebben a gépezetben olaj a karma?
Hangulatzenének hozzá: Chopin Asz-dúr posztumusz keringőjét javallom.
#27
Árral szemben evezőknek... =)
Semmi sem állíthatja meg azt, aminek eljött az ideje.
Darnel Krisztián
Nekrológ...?!
ódon mélységekből, megannyi ram-rom alól
...s mikor ezen gondolatok barlangját járom hideg szél fúj. Didergek, a karomon libabőr emel pihéket.
Sosem hittem volna, hogy egy barátság el tud úgy múlni, mint egy szerelem. Nosztalgikus pillantások a múltba, és a rideg jelen… a dacos gyerek "nem szólok hozzád"-ja… mementója a soha többének, vagy ha más nem, annyi bizonyos, hogy Úgy már nem.
Fölszállt a rózsaszín köd, előtüntek az igazi sziluettek és más színbe került a világ. El sem tudtam volna képzelni, hogy ez megtörténik velünk. Pláne azt, hogy ilyen ostobán, s egyszersmind mégis annyi minden a helyére került.
Nehéz volt elfogadni.
Sokáig nem is hittem el, hogy ez az igazság… mint mikor hirtelen a sötét szobában fölhúzzák a redőnyt s betűz a fény, ám itt nem csak a fény, a látvány is ütött. Hát itt vertem én tanyát? Uhh… Vártam, vágytam, hogy megbeszéljük a haragot, majd szépen föloldjuk a dolgokat, de ahogy telik az idő, úgy veszti értelmét ez egyre inkább. Úgy mutatkozik meg egyre erősebben, határozott kontúrokkal, hogy nincs mit, hogy ez a kötelék nem volt olyan fontos, hogy most legyen miről beszélni. Ezt bizony föl kell dolgozni, el kell fogadni, megemészteni valami módon. Más lehetőség nincsen. Lehet, én vagyok túlontúl komor, de ez a cudar kép csak nem oszlik, hiába nem akarom hinni… s bizony, ha ez így, akkor… A Valóság az, ami nem múlik el attól, ha nem hiszünk benne.
Ijesztő, az élet úgy tovarohan és átlép fontosnak hitt világokat, könyörtelenül rámutat… mi más, mi a való…
Nem vagyok angyal, de ádáz csaló vagy áruló sem. Van kinek hiába mondanám, van ki ismer és tudja. Egyszer talán láthatóvá/érthetővé válik… Nincs okom magamra venni mindenki baját. Jézus halott…! Jézus szeret Téged! A barát is, én is, s egy ember barátai együtt tudnak örülni vele, vagy éppen vele vannak, ha szükség van rájuk.
Én nem lehettem melletted, mert a tettem okozta tüskéd… vagy éppen rávilágított egy illúzióra, katalizált egy folyamatot. Szerencsétlen csillagzat, hogy ennek pont így kellett lennie.
Tiszta a lelkiismeretem.
Tudom, ha nem így, hát kacifántosabban jutottunk volna ugyanide. Ha nem ebben az életben, hát egy következőben, még fájóbban.
Bizonyos dolgokat nem lehet lekorlátozni, nem lehet eléjük falat emelni, mert előbb utóbb előkerül az élet sodrából az a faltörő kos, mi a falon túlt felfedi, a megfelelő kulcs a megfelelő zárba, a megfelelő pillanatban.
Mikor már újra szembe tudunk nézni egymással… mikor végre mindenki túllép saját ostoba korlátain, vagy éppen a halál mindent megvilágító nyugodt pillanatában - teljes egészében érteni fogjuk egymást, ha addig nem is, ott bizonyosan megbocsájtunk. Ott már mások befolyása nélkül láthatunk magasztos magányban.
Lelkem pincéjéből a harag utolsó porát is kitoloncoltam. Vártam, vágytam, majd adieu-t intettem. Ha lett volna valami fontos, már rég felbukkant volna, szólt volna, kiáltott volna, vagy csak suttog… Hallgatóztam. Nincs. A semmi is valami. Az üresség forma a forma üresség.
Anno...
Egyszer összesodort a lét két Vidám Vasárnapos térítővel. Az egyetemisták morfondírozó, ráérős vizsgaidőszakja révén meghallgattam őket, leálltam velük társalogni.
Izgalmas vitánk volt a Bibliáról, mint örök-érvényű bölcsességeket rejtő könyvről - ahogyan ők hivatkoztak rá. Legnagyobb felháborodására a lánynak azt mondtam, hogy minden könyvből kiragadhat életre szóló mondatokat. Ezt alátámasztandó - éppen nálam volt Oriana Fallaci-tól a "Ha meghal a Nap" - rögtön 4 helyen csaptam föl és idéztem valami olyat, ami őt is megfogta.
Ha nem könyvtári példány lett volna talán alá is húzogatom, úgy rakom vissza a polcra. Így már tovatűntek a konkrét mondatok, maradt a globális élmény helyette... Fallaci könyve fantasztikus, fordulatos, néhol oldalanként vált műfajt: riportkönyv, háborús vagy épp romantikus-szerelmes regény, elámít, megríkat, sodor. Olyan akár az élet...
Ennek örömére álljon itt máshonnan pár "épp megfogott, de régi olvasmány" - kategóriájú sor. Aki rájön miből és be tudja hajtani rajtam, kaphat valamit... =)
"Az idők kezdetekor minden a szeretetről szólt, a teljes odaadásról."
"[...] A világ összes elhatározása és akaratereje sem elég ahhoz, hogy megakadályozza, hogy a szerelem felrúgjon minden játékszabályt, egyik pillanatról a másikra."
Azt most csak zárójelben, mellékesen tenném hozzá, hogy mennyire átértelmeződhetnek a jól kiragadott sorok. Ezt minden újságíró, politikus, szónok tökéletesen tudja. Vagy épp tudnia kéne, hisz szerves része mindennapjainak. Ám nem feltétlen kell ily messzire menjünk, saját lét-történetünkben is rejtőzhet milliónyi félreértelmezés.
Filozóf
A tévedhetetlenek első tévedése tézisükben rejlik.
Chopin
Nagy mesterektől a Mazurka Op. 17. No. 4.
Wladyslaw Szpilman
Arthur Rubinstein
Weöres
Szembe-fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
Kulcsos
Kézben a kulcs, mi
mindent nyit. - Amaz csak néz.
Fejben a döntés.
Lomtalanításból
Az ég reám
úgy boruljon,
hogy a lelkem
a rossztól is
csak javuljon.
Fiatalkorában mindenki tudja, mi a Személyes Története. Akkor minden világos és lehetséges, s az emberek nem félnek attól, hogy álmodjanak, és akarják mindazt, amit az életben szívesen csinálnak. Ahogy azonban telik az idő, valamiféle titokzatos erő igyekszik bebizonyítani, hogy a Személyes Történetet megvalósítani nem lehet. (Paulo Coelho)
A ráncoknak
csak a mosoly
helyét lenne
szabad mutatniuk.
(Mark Twain)
Ha a tüskére figyelsz, nem fogod érezni a rózsa illatát.
You will never never grow, if you never never go. (Ausztrál közmondás)
Aki állandó boldogságot akar, annak állandóan változnia kell.
Kicsi csiga
Szép a csápja
Jajj, de csúszik
Ha nincs háza.
(heHe)
Ajtós
Talán bántó minden szó, de nem lehet némán létezni.
"Minden nap elmúlik valami, amiért az ember szomorkodik. De mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni." (Hérakleitosz)
“Egyetlen dolgom e földön, a szeretet.” (Victor Hugo)
“Az életben az a legnagyobb boldogság, ha meggyőződhetünk róla, hogy önmagunkért szeretnek, vagy pontosabban szeretnek bennünket, annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk."(Victor Hugo)
"Ha a végzet felnyit előttünk egy ajtót, mindig becsuk egy másikat." (Victor Hugo)
"A tények nem visszafordíthatóak, pedig az ember azt hinné. Csak mert be tudsz jutni, még nem jelenti azt, hogy kifelé is menni fog. A bejáratból nem lesz kijárat, semmi sem garantálja, hogy az ajtó, amin egy perccel ezelőtt beléptél, ott lesz akkor is, ha visszafordulsz érte." (Paul Auster)
"Én mindig akkor jövök ki a sodromból, ha a feleségem megmondja az igazat. Ilyenkor rohanok el, csapom rá az ajtót - és kérek tőle később bocsánatot. Az indulatom hőfoka jelzi, hogy mennyire van igaza: ha úgy vágom be az ajtót, hogy lejön a vakolat - akkor száz százalékig igaza van." (Müller Péter)
"A történelemben a véletlenek különös ajtókat tudnak kinyitni a jövőbe. És ha kinyílik egy ilyen ajtó, akkor be kell lépni rajta." (Voltaire)
"Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy." (Paulo Coelho)
A változásnak nem lehet útját állni, hagyni kell, mert ha kifakad, kirobban lehet, hogy többet rombol, mint hinnénk vagy szerettük volna...
***
"A legkiválóbb is tartson nyitva egy ajtót a barátságnak, a segítség fog belépni rajta." (Gracián y Morales)
Boldogan...
... Legyünk mint víz és tej egy elegy, ne mint a víz és az olaj, mely összevész és falat emel. E.Zs.
... Együtt! Kívánom, h ez a felkiáltójel, ne váljon kérdőjellé. J.B.Z.
spanyolok
A spanyoloknak nincsen tul sok koltojuk, irojuk, igy szinte minden eurocentjukon Cervantes diszeleg.
A spanyolok nem igazan nevelik a gyerekeiket, inkabb csak hagyjak oket sikoltozni, zajongani es egymas fulet harapni, hiszteriazni... kicsit idegesito.
A spanyolok nem isznak capuccinot, max caffe con leche-t lehet toluk kerni, ami tejeskave. Altalaban a rosszabbik fajtabol.
A spanyolok nagyon kis rendesen vezetnek meg az autopalyan is, nem toljak le az embert nem vagnak at faszul a savokon... csak eppen azt a bizonyos 120as korlatot nem tartjak be igazan. De azt is csak a belso savban.
A spanyol lanykak mar egeszen kiskorukban megtanuljak kelletni magukat a tengerparton, hogy aztan majd mikor felnonek akkor olelkezve muveljenek mindenfelet a tengerben vagy joval kesobb a viz tetejen lebegjenek... elmelkedve a multon - gondolom en.
A spanyol ferfiak - nyelvukbol fakadoan persze - folyamatosan poszitenek es selypitenek, sokat adnak a kulsejukre igy egesz konnyu megkavarodni, h van-e koztuk heteroszexszualis. Nagyon komikus.
4 spanyol akkora zajt csap, mint 40 angol, aki eppen drukkol vmi focimeccsen, egeszen megtelik veluk akarmilyen helyiseg.
Camino
Nos, mint igertem itt vagyok. Az "emberelet" utjanak felen... ekezeteket elhagyva.
Serious backpacker... akarhol akarmikor leginkabb a vilagnak mindig mas pontjan jol erzi magat. Definicio szerint. Ha 1-5-ig skalaznank, akkor egy 3/4-et adnek magamnak. OK: zuhanyzastol, es rendes wctol valo hangulatfugges.
Orommel a lehetetlen is sikerul!
Tarragona - Toledo - Cordoba - Elche - Alicante - Barcelona. Gyonyoru tajak, beugro emlekek... 11 eve is ugyanebbol lett elegem. Nem beszelnek egyetlen "emberi" nyelvet sem, ezesetben az angolra celzok. De meg az idegenforgalomi dolgozok sem... eei, de idecopizva az elozo sorokat, azert csodas dolgok vannak itt. Csak fuggetleniteni kell magat az embernek par dologtol. pl most a faradtsagtol. Nesze neked nyari pihenes...
Meg egy perc... nem lehet idore irni.
Soap-opera
Egyszer volt, hol nem volt, egy összefüggéstelen rébuszokból szőtt történet... voilá:
a mottója: tékitízi!
a szép hóvarjú elolvad, s marad a Suta kis vácápa az embereknek.
Álmodban
menekültem és az életem múlt azon,h utolérj. Egész belefáradtál.
Miként
én is ebbe a gondolatvilágba...
Olyan
akár egy betoncsizma a
vízbe dobotton.
Jön a vizöntő ideje, mikoron már aranytáblára rónak minden szót.
Értelmetlen a titok. Otromba a némaság.
Annyit fecsegünk, mégsem azt mondjuk, ami igazán van...
Cirkalmasan!
Majd képzeletében újra látta a fehér krétával karmolt sorokat a zöld táblán:
"Minden nap elmúlik valami, amiért az ember szomorkodik.
De mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni."
(Hérakleitosz)
Megnyilvánul
Aztán rátört a pánik. Az a fajta, mikor az ember már tudja a vesztét, már meghozta a döntést, szíve szerint nem is visszakozna, de valami mély remegés fogja el gyomortájékon, melyben ott szunnyad a kétség, hogy rosszul döntött, vagy nem is ez... inkább az, hogy evvel vége.
Döntött.
Már nincs is más választása, mint kiállni a végeredmény mellett, és érvelni vagy egyszerűen kitartani. Ez az élet, itt nem mondhatja azt, hogy szerkesztés - visszavonás, póriasan szólva kontrolzé. Elindult az úton, tudja jól, ezt kell végigjárnia, de azaz átkozott, mélyről jövő ősi remegés csak nem nyugszik. Pedig jobb lesz, tudja, ez hozza az áhított változást az életébe, erre készült annyi éven át, végre meg merte lépni és meglett a gyümölcse annak a kis gesztusnak.
Egy perccel ezelőtt még a hitetlenség volt benne, úgy érezte mindez egy film, nem vele történik. Ám mostmár eleven húsába vág, a félve nézett délibáb materializálódott. Most vége van. Többé nincs csalóka bizonytalanság, többé nem az álmok ködét kergeti, amit kissé fanyar mosollyal akármikor a sarokba vethet, mondván ez nem más, mint mese, az ő kis féltett, csak önmagának költött meséje.
Mondom, vége már. A mese eljött, a végtelen út végéhez ért. Eleddig minden lépésben infantilis mély hite volt: a babonái, amik mind a meséhez kötötték. Ugyanakkor akármikor kész volt odavetni mindezt martaléknak, majd kislányosan szégyenlősen és nagyokat pislogva visszarázódni a rideg jelenbe. Néhány bölcs akadémikus szó függönye mögé húzódni, hogy a lélek, a meseíró, elzokoghassa bánatát a színfalak mögött és folytatódjék a komoly próza. "A többi, a mese csak kísérlet, elvetendő." - gondolta. Közben meg mindég csak azt remélte: "Egyszer ez a mese, miért ne vehetne prózai hangnemet...?!"
És tessék. Itt van, menthetetlen. Már nincs semmiféle függöny, ami mögé rejtőzhetne, és ettől teljesen rosszul van...
Múló
A ma hivatkozásainak bizonytalanságai (vajh' létezik még az az oldal, melyre az IP cím mutat?) elevenen, felgyorsítva mutatják a múlt könyveinek mulandóságát, melyet pusztán anyagi jellegük kölcsönöz ez utóbbiaknak. Semmivé porladnak... érthetetlenné válnak, akár egy jegyzet az évekkel korábbi vizsgához.
Ha mindig azon töröd magad az állandó változásban, hogy a következő lépést lesd és arra készülj, sosem fogod megélni a jelenség határtalan örömét.
***
Most lesz a születésnapod..., az első, amelyet már nem éltél meg.
Mindenség
Értem. De én, hogyan kerülök oda? Mi közöm lesz az egészhez? Mi leszek a gépezetben? Hogy én alkotom majd? Az képtelenség... a szoba nélküli ajtó. Annak semmi vége, értelmetlen. Fested itt a szavakat, de nem érted, hogy nem képes rá? Vagyis én... hogy én értsem meg az ellenkezőjét? Godzilla nem is úgy működött! Ember volt. Igen, ember. De aztán jött a dekonstrukció. Az elv, a lépéshossz a fejrázás és a kiáltások... ici-pici házak. Így lett a teljes valami. Már megint nem érted! Tudnod kell, hogy miközben itt magyarázod az ingek helyét a mély-barna polcon, a tűzcsap a helyére kerül. Középre. Nem piros lesz... az szokványos. Bordó, sötétvörös, bíbor. Már lefestettem, hiába az ellenkezés. Jó lesz így hidd el..., majd ráakasztod a kalapod. Igen, a nagyszoba közepén. Kényelmesen elterpeszkedsz és rádobod a kalapot, a sapka is mehet, persze. Kesztyű, kabát... kint a fogason. Iszom egy kávét (C8H10N4O2) és dolgozhatok hajnalig. Már nincs rá szükség? Azt teszem, amit akarok? De mégis mire gondolsz? Mit tegyek? Hova? Jó, akkorhát utazom, talán még látjuk egymást. Hmmm? Most meg túl könnyen indulok? Nem az volt mindig a bajod, hogy...? Recseg-ropog a hajó. Az eresztékek, igen. Szétesni nem fog. Szokd meg nyugodtan dallamát, egy hét múlva már ez ringat álomba, tuti. Kifutunk a tengerre. Megint marcangolod magad. Hagyd már abba! Nem látod, hogy mit teszel evvel? A környezeted... a fa, eltörik a maga keltette viharban. A tűz, kiizzadja a vizet, mely eloltja. A szél, falat emel és megtorpan. A föld semmivé mállik. Szublimál kínjában. A víz is cseppé tömörül. Egy csöpp csepp pedig olyan akár a semmi. Majd a levegő kigondolja a feketelyukat és... ennyi. Vége. Többé ne várd, hogy hinni fognak. Ganésa segít, csak kérned kell! A globális felmelegedés jégkorszakba csap át és többé nem fogod kialudni magad. Ellopták mind, míg a többiek parádéztak. Rávirradt az ünnepség. Az éjszaka koromsötétje 4kor kékké szelídült, majd az illékony szimultanitás után a madarak kórusa felváltotta a tücskök ciripelését. Az utcákat szelte lomhán a hajnali harmattal és a hajléktalanok csoszogó zombi-hadával. Ismerte jól ezt a képet, s benne otthonra talált... Érted ezt? Ne mondj ilyet, ez mind való, attól még, hogy nem látod áramlik. Ne tagadd meg mindazt, mit tanítottál... mert én már... gyökeret eresztettem benne. Hogy miként hangzik az mind együtt? Miért, te tán tudod? A ruha mihaszna hóbort, majd levetkőzöd azt is. "Jó, akkor elbújok és talán féltékeny leszek magamra annyira, hogy előjöjjek aztán". Egy workshopon majd ezt is kivesézzük. Ő is mindig csak a kacaj irányába ment, aztán nem talált. Le kell csendesülnöd! Hát nem érzed mit korbácsolsz mindannyiunkban? A művész kivált. Elindít. Okozat szülte okká cseperedik. A labor az oka. Tudom. Sss... engedd beáramlani a semmit is. SUNJATA!
Sordino
Egymillióért Góbi Rita spárgája az enyém lett. Gyász. Alkalomadtán majd Te is megveheted.
Katarzis utáni mélyrepülés. Kilátástalan zuhanás, melyben egy új fogódzkodót kell találni, különben...? Minden elvész. Folytonossági főnix.
Nem lelte azt, kinek világát kitárhatta, így mindenkinek az égbe kiáltotta. Az más kérdés, hogy így töredéknyi figyelem lett jutalma.
Lelkesedés - nyugtalanság - gúzsba kötött álom - ez a halálom.
Milyen évszak van?
Privát évszak: a tavasz, nyár, ősz, tél személyes megítélés szerinti váltakozása, mely teljesen független lehet az éppen adott időjárástól vagy hónaptól, ugyanis egészében véve belülről fakad, mintegy az egyén pszichológiai állapota határozza meg. Az életszakaszokhoz nem köthető, ilyen módon egy-egy évszak nem korlátozott számú alkalommal jöhet el, miként sorrendisége sem kötött, ezáltal példának okáért tavaszt követhet tél vagy ősz is . Az adott évszak jellegzetességei, lélektani hangulata teljes mértékben egyeztethető az egyén állapotával.
Nos, ezek után milyen évszak van Nálatok?
Bugyuta
"Hmm... csak száradjak meg!"
Lábnyomszámlálgató utazó. Avagy a drága környezettudatosság. Miért nem lehet ezt lowcost-ban előadni? Mondjuk hha ez lenne az élet "legolcsóbb" módja, akkor úgy hiszem többeknek lenne ez az igazi életmódja.
Háttér: Anglia-Ausztrália repülővel vagy mindenféle mással elérve 450peták kontra 2000, 25 óra kontra 51 nap. Ám 9 tizeddel kisebb CO2 kibocsátás.
Egészséges gondolkodás, egészséges látásmód. Ha kitalálnánk egy bolygót, hol jól fizetnék azt, ki egészségesen él, egy teljesebb világ lenne. Kisimult emberek, akik napi 8 órát alszanak, edzenek, elegendő vitamint és zöldség-gyümölcsöt fogyasztanak, meditálnak, törődnek lelki harmóniájukkal... blabla... aztán ugyanúgy betegségben halnak meg, pondrók rágják le a húsukat és újabb inkarnáción kezdhetik törni a fejüket. Világi hívságokért, a túlélésért pörögnek s közben elfelejtik mi a lényeg, miért vannak itt igazából. Minden egy.